A 2024/25-ös szezon végéhez közeledve új taggal egészült ki akadémiánk szakmai stábja. Kiss Anna személyében egy energikus, fiatal gyógytornászt köszönthettünk, aki lelkesen kezdte meg munkáját velünk. Anna mesélt eddigi szakmai útjáról, megosztotta velünk céljait, valamint azt is, hogyan telnek számára az első hetek az akadémiai közegben.

 

 

Pár szóban kérlek mutasd be magad, hol végeztél illetve azt, hogy mivel foglalkozol.
Kiss Anna: Kiss Anna vagyok, gyógytornász-fizioterapeutaként tavaly szereztem meg BSc diplomámat a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán. Tanulmányaimat ősszel a Fizioterápia MSc képzésen folytatom, elkötelezetten fejlesztve szakmai tudásomat. Fontos számomra a folyamatos fejlődés, ezért mindig keresem az új lehetőségeket ismereteim bővítésére, hogy minél változatosabb és hatékonyabb kezelési módszerekkel támogathassam pácienseimet.
 

Miért döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
K.A.: Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, különösen abban a formában, hogy segíthetek nekik gyógyulni. Testvéreim révén az élsport és a hozzá kapcsolódó sérülések mindig is az életem részei voltak. Ezért olyan szakmát kerestem, ahol ezeket összekapcsolhatom – így jutottam el a gyógytornász képzéshez.
 
Milyen munkakörben fogsz itt az Akadémián dolgozni? Mi lesz a feladatod pontosan?
K.A.: Az akadémián gyógytornászként dolgozom, jelenleg még nincs saját csapatom, ott segítek be ahol szükség van még két kézre. A napjaim változatosak: szerencsére nincs sok hosszútávú sérültünk, így főként a hirtelen jelentkező fájdalmakat és problémákat kezeljük a kollégáimmal, hogy a játékosok folytathassák az edzésmunkát. Emellett hetente több alkalommal prevenciós jelleggel dolgozunk együtt a csapatokkal.
 
Biztos nem lehetett könnyű így a szezon végéhez közeledve csatlakozni az Akadémiához. Milyenek az első benyomásaid a srácokról, illetve az egész közegről?
K.A.: Bevallom, eleinte tartottam attól, hogy a korom és a nemem kihívást jelenthet ebben a közegben, valamint hogy a szezon végén egy ekkora változást nem kezelnek majd jól, de kellemes meglepetés ért – a srácok gyorsan rácáfoltak erre. Úgy érzem, jól működik köztünk az együttműködés, a rehabilitációs edzések és a prevenciók pedig általában jó hangulatban, kölcsönös tisztelettel telnek.
 
Milyen belső motivációd van a munkád során?
K.A.: Elsődlegesen a segíteni akarás vezérel. Arra törekszem, hogy mindig a legjobb teljesítményt nyújtsam – nemcsak saját magam, hanem a rám bízott sportolók fejlődése érdekében is, hogy mindannyian a lehető legtöbbet hozhassuk ki magunkból.
 
Milyen személyes céljaid vannak, akár rövid-, akár hosszútávon?
K.A.: Elsődleges célom jelenleg a tapasztalatszerzés. Bár egy adott sportágban gyakran ismétlődnek bizonyos típusú sérülések, már most világosan látom, hogy minden eset egyedi, és ez számos tanulási lehetőséget kínál számomra. Hosszú távon szeretném folyamatosan fejleszteni a tudásomat, szakmai elismerést szerezni, és minél több játékost segíteni abban, hogy akár egy hosszabb rehabilitációs folyamatot követően is sikeresen és egészségesen térhessenek vissza a pályára.
 
Köszönjük szépen, Anna, sok sikert kívánunk a munkádhoz!