A NB I/B sorozatban markánsan megfiatalodott csapattal játszottuk végig a 30 találkozót, és bár az első hónapok hullámzó teljesítményt mutattak, a fiúk folyamatos fejlődésének köszönhetően régi és erős riválisokat maguk mögött hagyva a megsüvegelendő 6. helyen fejezték be a bajnokságot. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a dicséretes teljesítmény mellett sem, hogy 8 játékosunk (Adam Dopjera, Gáncs-Pető Máté, Hoffmann Balázs, Janowszky Botond, Kardos Márton, Szabó Levente, Várady-Szabó László.) az One Veszprém csapatában is jelentős játékpercekkel, találatokkal és hárításokkal mutatkozott be, többeknek ráadásul már a Bajnokok Ligája sem idegen terep immár. Három fiatalunk, Balogh Botond, Győri Nándor és Szabó Levente Tombor Csabával egyetemben a bajnokság után egyből a junior válogatott edzőtáborába utazott, és a jelenleg is zajló Junior Világbajnokságon szerepelnek Lengyelországban. NB I/B csapatunk vezetőedzőjét, Tombor Csabát itt értük utol és kértük, hogy néhány gondolat erejéig tekintsen vissza az elmúlt hónapok munkájára.

 

Egy nagyon megfiatalított kerettel vágtatok neki a szezonnak, ahol a bennmaradást tűztétek ki célul. Még az őszi szezon végén is úgy értékelted, hogy ez nem megvalósíthatatlan, a csapat ráadásul a hatodik helyen végzett a bajnokságban. Hogy tudnád értékelni az idei szezont összességében?

 

Tombor Csaba: Nehézkesen indult a szezonunk több okból kifolyólag is: teljesen új csapatot kellett építenünk több olyan játékossal, akik a serdülőből érkezve átugrották az U20-at és egyből a NB I/B-ben találták magukat, illetve az EHF Youth Club Trophy-n szereplő játékosokat is sokat kellett nélkülöznünk – ez is bonyolította az idényt. Az első öt forduló nagyon rányomta a bizonytalanság bélyegét a csapatra, hiszen hiába dolgoztunk nagyon sokat és becsületesen, pontot mégsem sikerült szereznünk. Az alapvető célunk a bajnokságban való bennmaradás volt, emellett a rövidtávú célok között az szerepelt, hogy minél előbb megfelelő fizikális szintre hozzuk a játékosokat, hogy a felnőtt bajnokságban is megállják a helyüket, és a mérkőzéseken is győzni tudjanak. Ennek a stabilitása csak nagyon későn állt be, de egy ilyen fiatal csapatnál ez természetesnek vehető.
 
Milyen tapasztalatokat lehet levonni ezek alapján a lezárt idényből?

 

T.Cs.: Az első öt forduló sikertelensége eléggé negatív élmény volt, a szoros eredmények ellenére nem sikerült pontokat szereznünk, így a bajnokság sereghajtói voltunk. Ez még annak a folyamatnak a része volt, amikor új gárdát kellett építenünk, és szerencsére a fennálló fordulók alatt ezen túllendültünk. A következő idényben ezt már nem kell megtennünk, hiszen a csapat nagy része itt marad az akadémián, így a beépítés tekintetében csak arra az egy-egy újonnan érkező játékosra kell fókuszálnunk. Emiatt nagy meglepetés nem érhet senkit a felkészülés során, ami viszont nagyon hangsúlyos, hogy akár a fiatalabbakat, akár az idősebbeket nézem, már mindenkinek van elég komoly tapasztalata ebben a közegben, és ez a mennyiségű és minőségű játékperc a következő szezonra biztosan a csapat előnyére válik.
 
Látszott is a fiúkon a fejlődési ív a szeptember óta eltelt hónapokban. A tavaszi szezon elején úgy értékeltél, hogy hiányzik némi plusz belőlük, amivel mérkőzéseket lehet nyerni. A győzelmek a bajnokság végére meg is érkeztek, hiszen az utolsó 4 mérkőzésen győzni tudott a csapat. Mi volt az, amivel a keret át tudott billenni a nehézségeken?

 

T.Cs.: Itt bekapcsolnám a hosszútávú célunkat, ami az volt, hogy minél több játékost hozzunk olyan szintre, hogy a felnőtt csapatban is megmutathassa magát, akár NB I-es meccsen, akár esetleg a Bajnokok Ligájában. Szerencsére sokaknak szavaztak bizalmat az év folyamán, ami egy hatalmas siker és nagyon örülünk neki, de ennek volt egy olyan árnyoldala is, hogy emiatt a NB I/B-ben sokszor csonka csapattal tudtunk kiállni - főleg az idegenbeli meccsek esetén, amikor ütközött a felnőtt programjával a mi mérkőzésünk. Ezek nagyon nehéz találkozók voltak, viszont ezáltal lehetősége nyílt más fiataloknak szerepelni a NB I/B-ben, akik ezzel maximálisan éltek is.
Összességében nézve a bajnokságot, sok egy gólos vereségünk volt, valamint négy döntetlen találkozónk is, amely tapasztalatok arra tanítják a játékosokat, hogy a kiélezett végjátékokat nagyon nehéz megnyerni. Ilyenkor kell igazán biztos kézzel lőni, a legjobb teljesítményt nyújtani, meglátni a jó helyzeteket - ezt meg kell szokni és meg kell tanulni. Többéves rutinnal és sok esetben első osztályú tapasztalattal is rendelkező ellenfelekkel játszottunk, ami nyilvánvaló nehézség volt számunkra, mindemellett az EHF Youth Club Trophy végett is nélkülöztünk számos játékost meghatározó ideig. Ezek ellenére azonban a tavaszi időszakban sok szoros mérkőzésen tudtuk győztesen elhagyni a pályát, ami a srácok tanulási fejlődését tükrözi. Külön kiemelendő, hogy az immár az első osztályba feljutó Budai Farkasokat az utolsó előtti hazai fordulónkon 5 góllal tudtuk megverni – ez talán a legnagyobb büszkeségünk mind közül.
 
Mik a tervek a következő időszakra, a nyárra, hogyan terveztek belevágni az őszi szezonba?